Virág vagy gyom?
A
sok borongós nap után végre napsütésre ébredtünk, úgyhogy reggel sétálni
mentünk Barnival. A szokásos útvonalunk az évek óta üresen álló telkek felé
vitt. Térdig érő fű, csipkebogyó, kökény, iszalag és mezei virágok. Furcsa
látvány ez a város egyik legdrágább környékén, néhol várpanorámával. De hiába a
szĂ©p kilátás Ă©s a nagy telkek, a válság Ăłta senkinek nem kell. Ăšgyhogy Ăgy áll
ez, csak Ăgy vadasan. Éppen ezĂ©rt gondoltam viszek magammal fĂ©nykĂ©pezĹ‘gĂ©pet, mert
sok mezei virág nyĂlik mostanában. Mint kiderĂĽlt Ă©pp jĂłkor tettem, mert a
városi kertészek fűkaszával már neki is estek a rétnek. Igaz, hogy parlag,
igaz, hogy „gondozatlan”, de az Ă©n szememben a lekaszált, száradĂł fű látványa
sokkal lehangolĂłbb. De hát Ăgy van ez… Ami a termĂ©szetben szĂ©p, vadvirágos rĂ©t,
az a városban kelletlen gyom. Legalábbis nálunk. Máshol élnek halnak a virágos
mezőkért, kertészetek foglalkoznak a vadvirágokkal, és kapható réti
fűmagkeverĂ©k, mi mĂ©g itt nem tartunk, Ă©s nem is tudom, hogy fokunk – e valaha. De
hát Ăgy van ez… Pedig szĂ©p. Szerintem.