Virág vagy gyom?
A
sok borongós nap után végre napsütésre ébredtünk, úgyhogy reggel sétálni
mentünk Barnival. A szokásos útvonalunk az évek óta üresen álló telkek felé
vitt. Térdig érő fű, csipkebogyó, kökény, iszalag és mezei virágok. Furcsa
látvány ez a város egyik legdrágább környékén, néhol várpanorámával. De hiába a
szép kilátás és a nagy telkek, a válság óta senkinek nem kell. Úgyhogy így áll
ez, csak így vadasan. Éppen ezért gondoltam viszek magammal fényképezőgépet, mert
sok mezei virág nyílik mostanában. Mint kiderült épp jókor tettem, mert a
városi kertészek fűkaszával már neki is estek a rétnek. Igaz, hogy parlag,
igaz, hogy „gondozatlan”, de az én szememben a lekaszált, száradó fű látványa
sokkal lehangolóbb. De hát így van ez… Ami a természetben szép, vadvirágos rét,
az a városban kelletlen gyom. Legalábbis nálunk. Máshol élnek halnak a virágos
mezőkért, kertészetek foglalkoznak a vadvirágokkal, és kapható réti
fűmagkeverék, mi még itt nem tartunk, és nem is tudom, hogy fokunk – e valaha. De
hát így van ez… Pedig szép. Szerintem.
